Elmélet
Az 1948-ban létrejött Egészségügyi Világszervezet (WHO) az egészség fogalmát a következőképpen határozta meg: „Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya” A WHO egészségfogalmának tartalma azóta sokat változott, kibővült, számos tényezővel gazdagodott.
Az egészségnek a teljességre törekvő, holisztikus társadalmi megközelítése képezi az egészségfejlesztés alapját is, amelyet az 1986-os Ottawai Charta fogalmazott meg. „Az egészség olyan állapot, melyet az anatómiai integritás, a teljesítményre való képesség, a személyes értékek, a családi munka és közösségi szerep, a jóllét érzése, a betegség és a korai halál rizikóitól való mentesség jellemez.” Mindezek alapján az egészséget a mindennapi élet erőforrásának tekintjük, nem pedig céljának.
Egészségünk nem tekinthető állandónak, napról napra változik, és számos tényező befolyásolja. Az egészség egyfajta alkalmazkodási képességként is felfogható, amellyel a körülöttünk lévő változásokra reagálunk. A változásokhoz való sikeres alkalmazkodás csak megfelelő egészségi állapotban lehetséges.
Az egészség holisztikus jellegű, az egész emberre vonatkozó fogalom, amely az életminőséggel áll kapcsolatban; nem korlátozódik az egyén egyetlen tulajdonságára, hanem az ember életének egészét jellemzi, azaz az élet egészét hatja át.
Az egészség fogalmába beletartozik az életöröm, a jó közérzet, a kiegyensúlyozottság, a megelégedettség, a munkakedv, a kreativitás, a fittség, a fizikai, pszichikai, szociális alkalmazkodó képesség. Az emberek életében feszültséget okozhatnak az emberi kapcsolatok problémái, az egymás meg nem értése, az intolerancia. A társas kapcsolatok rendezetlensége, a kényszerű és tartós alkalmazkodási kényszer önmagában még nem jelent betegséget, de tartóssá válásuk esetén betegséget okozhatnak. Az egészség tehát a problémamegoldásra és az érzelmek irányítására való képesség is, amely a pozitív énkép és a testi–lelki elégedettség megőrzésének forrása.
Az Egészségfejlesztés fogalma alatt az Ottawai Charta megfogalmazásában (Ottawa, 1986. november 17-21.)az alábbiakat értjük:
"Az egészségfejlesztés az a folyamat, amely módot ad az embereknek, közösségeknek, egészségük fokozottabb kézben tartására és tökéletesítésére. A teljes fizikai, szellemi és szociális jólét állapotának elérése érdekében az egyénnek vagy csoportnak képesnek kell lennie arra, hogy megfogalmazza és megvalósítsa vágyait, kielégítse szükségleteit, és környezetével változzék vagy alkalmazkodjon ahhoz. Az egészséget tehát, mint a mindennapi élet erőforrását, nem pedig mint életcélt kell értelmezni. Az egészség pozitív fogalom, amely a társadalmi és egyéni erőforrásokat, valamint a testi képességeket hangsúlyozza. Az egészségfejlesztés következésképpen nem csupán az egészségügyi ágazat kötelezettsége."
