Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Amit egy betegség adhat...

2020.03.02

 

Pár hónapja megműtötték a szívemet. Félelemmel és fájdalommal töltött el a tény. 

Úgy éreztem, vége az életemnek. Aztán teltek a hetek, másokhoz képest sokkal lassabban gyógyultam, komplikációim is adódtak. Ma már egész jól vagyok, csak kicsit fáj, ha rosszul mozdulok, ha felébredek, ha ....néha. 

Sokáig sajnáltam magam, miért pont velem történt ez?  Mi lesz így velem? Hogy fogok így dolgozni tovább? Ez a fájdalom mindig velem lesz? Mi lesz, ha meghalok? Mi lesz ha...?

Nem tudtam másra gondolni, csak a kérdések gyötörtek. Nagyon kimerült a lelkem, nemcsak a testem. Sok támogatást kaptam. A családomtól, szakemberektől, munkatársaktól, barátoktól. 

Végül győzött az optimizmusom. Ma is fáj még, ma is vannak kérdéseim, tegnap óta nem sok minden változott. Egy valami nagyon. Rájöttem, hogy kaptam egy új életet, egy új könyvet, melyben tiszták a lapok. 

Úgy döntöttem ezt a könyvet én fogom megírni az új életemmel. Én fogom formálni milyen legyen. Nem fogom engedni, hogy mások döntsék el helyettem, mi a jó nekem, mit tegyek és hogy éljek. Én fogom beosztani az időmet. Én döntöm el, számomra mi a fontos ezentúl. Megtanulok "nem" - et mondani, ahol szükséges.  

A kezeim közé képzelem ezt a tiszta lapú könyvet és úgy döntöttem, szebbnél szebb történetekkel íom tele. Megengedem magamnak, hogy álmodjak szép történeteket az életemhez, mert az életem értékes. Ajándékba kaptam minden percét már. 

Először is leülök, átgondolom, kicsit rendek rakok. Leltárt készítek.  Mint egy zsúfolt lomos szekrény előtt ülve, szép lassan kipakolom a szekrény kacatjait, megnézem életem szereplőit, történeteit. Kit és mit viszek az új könyvembe. Lesznek ruhák, tárgyak, emberek, kiket már belepett a por. Lefújom... mögé nézek. Ha érzem a reményt, kellhet még... visszaakasztom a szekrénybe, elviszem a könyvbe. Ha már tudom, az emlék megkopott, az érzés elmúlt, átadom másnak, engedem, nem kapaszkodom belé. Rendet rakok. Magamban és magam körül. Az én tiszta lapú könyvemben, az én új életemben nem lehet káosz. Pontosan tudom mi a fontos nekem és már mi nem.  Egy- egy emlék örömöt varázsol a lelkembe, némelyik szomorúságot, sok nagyon tanulságos. Tőlük lettem ez az ember, általuk váltam azzá, ami vagyok. Hálás vagyok ezért. A hálámat is elviszem az új könyvembe. 

Az új könyvbe először is megszépülve lépek. Keresek új frizurát. A hosszúból egész rövidet is akár. Hisz a haj, az megnő, Lehetek rövid hajjal is, hisz nem az a fontos, hanem az új életem. És ha már megválok a mindig hosszú, dús hajamtól, amit megviselt a betegség, akkor be is festhetem másra. Mert ez új, mint a tiszta, ajándékba kapott könyvem. A keresgélés boldogsággal tölt el. Végre tudok nevetni és reménykedni. Nevetve fogom írni a könyvem.

És ettől gyógyulok... 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.