Énidőm
Összevesztünk. Dühös vagyok, indulatos, frusztrált. Ki kell lépnem ebből a helyzetből, nem bírom! Meg kell nyugodnom.... hol a cigim? Rá kell gyújtanom...
Végre...csak ülök, egyik slukk a másik után. Nincs itt senki, csak én. Csak a füst. Az illat. Az érzés. Önmagam. A nyugalom. Érzem, ahogy átjárja a testem. Végre tudok tisztán gondolkodni. Nézem a füstöt, szeretem látni, ahogy tekereg, homályba borít. Beszívom az illatát, biztonságot ad. Figyelem a kezem, ahogy mozdul. Nem kell irányítanom, mindent tud... csak lehetek végre egyedül, egy kis időre. Amikor önmagam lehetek. Amikor szabadon járhatnak a gondolataim. Amikor megoldást találhatok. Nézem a kezem, ahogy lepöccinti a hamut. Szeretem. Szeretek cigizni. Mindent szeretek benne. Az ízét, ahogy kaparja, marja a torkom. Szeretem a füstjét. Elviszi a feszültségem. Az illata...fenséges. Szeretem a nyugalmát, hogy magam lehetek végre. Ha csak pár percre is, de ez az ÉNIDŐM.
És telnek az évek...
Óóó, már megint! Már megint ideges vagyok, mindjárt megőrülök, legszívesebben sírnék. Már megint rá kell gyújtanom.
És már megint itt ülök. Csapdában vagyok. Nem akarom, de muszáj. Csak ülök, egyik slukk a másik után. Nincs itt senki, csak én. Csak a füst. A szag. Az érzés. Önmagam. A csalódottságom. Érzem, ahogy átjárja a testem. Végre tudok tisztán gondolkodni. Nem tudom irányítani. Függő vagyok. Nézem a füstöt, ahogy rám tekeredik, homályba borít. Beszívom. Megfulladok tőle. Figyelem a kezem, ahogy mozdul. Nem tudom irányítani. Helyettem dönt... egyedül kell lennem, nem láthatják mit teszek magammal. Amikor az akaratom ellen teszek. Amikor ártok magamnak. Amikor haragszom magamra. Nézem a kezem, ahogy lepöccinti a hamut. Sárgás az ujjam. Szürkés a kézfejem, vékony, ráncos. Nem szeretem. Már nem szeretek cigizni. Semmit sem szeretek benne. Az ízét sem, keserű. A füstjét sem, kapar és fullaszt. Nem szeretem ahogy behálóz, ellep, átjár. A szagát sem. A ruhám szagát sem. Nem ad nyugalmat, feszít, követel. Csapdába ejtett minden, amit szerettem benne.
Érzem... eljött az ÉN IDŐM...
Az ÉN IDŐM, ahol én irányítok. Az ÉN IDŐM, ahol illatok és ízek vannak. Az ÉN IDŐM, ahol levegő van. Az ÉN IDŐM, ahol én döntök, a szabadság mellett döntök.
Döntök a szabadságról, ahol az ÉNIDŐM-ről én döntök, mivel töltöm.
Vendloczky Anna
